VERSEIM

Verseim nagyritkán törnek ki belőlem. Nem is képzelem magam költőnek, még akkor sem, ha némelyiket jobbnak tartom, néhány hivatásos kortárs költő élvezhetetlenül bugyuta képleteinél.

 

 

ez a vers K.I.-é
és a TI-éd is.
KI nem tartja
magát költőnek (?)

PiCi dal

Minek mindig újat habzsolni,
hiszen még a tegnapit sem
emésztettük meg igazán.
Információk tengere,
könyvek hegyei,
ömlenek,
omlanak
ránk,
de
még
a SZENTÍRÁST sem értettük meg !
Tíz
parancs
is sok nekünk.
Tízig el sem számolunk.
Két szám rendszerének bűvöletében,
virtuális virágok illatát lemezre töltve élünk,
halunk.

PS.
PéCén pötyögtem piciny dalunk.

ez a vers K.I.-é
és a TI-éd is.
KI nem tartja
magát költőnek (?)

        LEHETSZ VALAKI...

Valaki azért hal meg,
                      mert sokat tud,
Valaki azért, mert csak
                      keveset.
Valaki azért hal meg, mert
                     éppen ott volt,
Valaki  épp ezért lesz
                     sikeres.

Jó helyen lenni,
Jó időben,
Ágyban,
     Lábak közt
                 Halni meg.
Egyszer,
          Kétszer,
                  Háromszor,
                                Négyszer!
Tedd meg te is, mit megtehetsz !
Egyszer,
           Kétszer,
                  Háromszor,
                                 Négyszer,
 Fent is,
    Lent is
          Jó lehetsz!

 

Szégyellni kár, ha valami fáj.
Büszke se légy, ha megalkudtál.
Magaddal legjobb
Egy darabban lenned,
Ne legyél börtönőr,
Se fogja szellemednek!
Saját álmaid magad álmodd,
Ha készen kapod a hazugságot,
A legrosszabb is valóra vál.

Ajánlás:
Zajban szőtt barátság, halk mosolyú báj
Alkalmi mennyország kapuja nyitva áll !
Ajándék lónak is nézd meg a fogát,
Simítsd meg fejét, vágd le a szarvát,
Ne fogadd el az ingyen kapszulát !
Egy, Kettő, Három, Négy
Saját  ÉLETED A  TÉT

ez a vers K.I.-é
és a TI-éd is.
KI nem tartja
magát költőnek (?)

Rohanó partok között

rohanó partok között
áll a folyó
a mezítlábas bohóc
köszönés nélkül
elköltözött

egy ideje nem találod
nem tudod
hol lakik
a szeretet
nincsen házszám
ajtó emelet
megadva pontosan
az életed
úgy érzed
elsietett
és nem éred utol
magadat soha

közben itt vagyunk
veled
kinyújtott kezünk
észre sem veszed
mindig a túlsó partot figyeled

rohanó partok között
áll a folyó
abroncsba zárva
szíved
benne nyílik a legszebb virág
híd a folyón
szirmain át vezet

nyiss ajtót
magadban
hogy átjárhassunk
egymáshoz

1995

 

 

KÉP-MUTATÓ

SZ E R E L E M  É S  SZ E R E T E T
SZ E R E T E T  ÉS  M E G É R T É S
A  MEGÉRTÉS   BELÁTÁS
BELÁTÁS   BELELÁTÁS
LÁTÁS - MEGLÁTÁS
MEGLÁTÁS-FELISMERÉS
ÉS  A  MEGISMERÉS
NEM MÁS  MINT
A T U D Á S
É S   A
T U D Á S
H A T A L O M
DE A SZERETET
H A T A L M A
N E M  A
HATALOM
SZERETETE
E Z E N  A  KÉPEN
SZINTE  SEMMI  SINCSEN ,
AKÁRHOGY NÉZZÜK, NEM LELÜNK
RAJTA  DURVA , VÉRES   JELENETET,
HOROGKERESZTET , PÁRTJELVÉNYEKET,
JELMONDATOT SEM, KIVÉVE EGYET:
SZERELEM  MINDENEK  FELETT !
HADD TETÉZZEM EGY RÉGI
BÖLCSELETTEL AMI MÉG
FONTOSABB , AZ A
S Z E R E T E T
EZ A TÉT
MA NEM
M Á S
EZT SOHA
NE  FELEDD
BÁR EZ
NEM EGY
N E F E L E J CS,
DE  A  TÖBBI  CSAK
BLAB – BLAB – BLAB - LA

 

Szentmárton, 1999 09 29

 

Habár, ha-bár, hab-ár

I.
A régieknek könnyű volt,
a Luzitán szörny megbukott,
de most vég nélkül kígyózó
folytatások fonják körül az áldozatot.
Könnyektől nedves anyánk szeme-sarka,
amint tekintetét a képcső fogva tartja.
Nappal és este
Luz Marika meg Celeste,
és tekeredik a Vipera.
Bizalmunk megszorul a
"Barátok között", együttérzésünk
Szamantához költözött.
Feleségek, kedves ismerősök,
amnéziába esett hősök sorsáért aggódnak,
veszettül esnek neki a szomszédnak,
ha ő más csatornán küzd a habbal,
a szappanopera áradattal.

II.
Kommunikációképtelenség tréningjei,
mellémesélés szabadegyetemei,
irrealitások gőzfürdői.
A lehetséges megoldásokat
áradó izzadságpatakokban
fuldokolva kikerülők szaunái.
Mosodák, ahol az agy csak szűrőbetét
a szennycsatornák lefolyóin.
Emberi kapcsolatok repedtfedelű raktáraiban
tárolt penészvirágos papírmasé divatbábok
modelliskolái, ahol a töredékigazságok
áporodott törülközőjébe csavarva
hordozzák a logikátlanság vándorzászlaját.

III.
Már teher a térdeden unokád.
Szereteted atomjai molekulaláncra fűzve,
szabad vegyértékei mind lekötve,
míg az értelem, lassan elszivárog az éteren.
Életünk gyorsétterem, gyorsan rakunk
a tűzre, filtert teszünk a füstre,
emésztővel vesszük be ételünk.
Kávénkra habot teszünk, lassan kihűlni hagyjuk,
szerelmeinket cukor nélkül fogyasztjuk.

 

Ajánlás:
Sokan mondják, hidd el bízvást:
kikapcsolódni luxus. Ezért, ha nincs más,
sose kapcsolj ki, hab menjen az adás.

Figyelj rám!
Van más .

 

 

 

 Egy 95 éves fiatalemberhez írt vallomás

Szavaid görgeteg, én csak nyögdécselek.
Ritmusod hullámzó folyam,
fájdalom folyó.
Távoli,
mély értelemből fakad.
Kicsiny örömpatakok szaladnak bele mezítláb,
torkolatukat sziklazátonyok
horzsolják.

 

BalatonZárszó 2000

 

 

Jövendőmondó

Főtt rízs-szemek
asztalra szórva,
kivetheted múltad,
jelened, mely nélkül
sorsod nem értheted.
Főtt rízs-szemek
az asztal lapjáról
visszanéznek,
pedig előre
szeretnél látni
a naptárból
kikandikálni,
megsejtve tán
mit hoz a tőzsde,
mit visz az ár
a Szamoson és
lejjebb a Tiszán.
Drágul az áram,
olcsóbb a búza,
a benzin talán ?
Fektessünk ebbe,
tegyünk be abba,
hossz lesz-e, bessz-e,
vagy csupán alma ?

Döntésünk megalapozott,
jövőnk formára szabott,
mégis jó, ha jó
az intuíció,
s a kiskaput nyitva hagyod.

A bölcs ember belát,
az okosabb belelát.
Szabad piacon kofa az Amazon,
nyerhetsz ezen, vesztesz azon,
a verseny szelleme
mindenki kelleme.

Mocskos a Világ,
rengeteg ártalom
száguld az utakon.
Szidjuk és szívjuk,
mert e temérdek méreg
egyeseknek érdek.
Így csak nagy sokára
teszünk dugót
a bezinfalók
valagába

Szentmárton, 2000 08 01

 

 

Szeretetből szőtt imádság

Kering bennem egy gondolat
nehezen tudom szavakba önteni
Tudom benned is dereng
mert nem is olyan eredeti
Jelen van mint vérben az oxigén
az éltető erő
ami nélkül reménytelen a lét
 
Mint tiszta levegő mely átjárja a tüdőt
úgy susogja szét szellemünk erdejében
a mindennapok örömét
Az egyszerűt, az egyszerit
anyáink aggódó türelmét
szerelmünk kedves mosolyát
vagy amikor apró lábak
ugrálják dögönyözik hátad
örülsz mert együtt a család

 

Néha úgy érzed
ebből kimaradtál
De nyitva az ajtó
jöhet vendég
kedves ismerős barát
jó szándékú ismeretlen
kinek szíve kitárt
s nem tart dorongot ökle
sandán a háta mögött
Álkapcsa sem feszül össze
még ha nem is jólöltözött

Olykor a sok kevesebb
egy pillantás kedvesebb
mint a litánia
Tetteink lenyomata
legyen olyan
mint az esti fohász
szeretetből szőtt ima
gondolatunk kovász
a holnap sütödéjében

Szentmárton 2000 07 03

 

 

 

Belső hang

Nem mindig tudjuk mi a jó
amitől életünk teljesebbnek mondható
Keressük a boldogságot mindenfelé
pedig az legbelül
szívünkben hegedül

Különös hang
rá kell hangolódnod
ha elillan magadat okolnod
különben tévútra visz sok más dallam
külső-belső
zengő zajban.

Nem zene szól
csak azt hiszed
Ez is egy hang
a pénz zizeg
s futsz utána lihegve
mint begerjedt eb
zsebed tömöd degeszre
gondolván
te vagy az erősebb


Úgy érzed
már minden tied
mégis kifulladsz
bensőd üres
Várod a hangot
de legbelül
örökké éhes
kisördög ül


És számol és szoroz
és oszt és kifoszt
Pedig bőröd már nem a régi
belül tetovált kép teríti
átitatja a nyomdafesték
mely ujjbegyedből áramlott szét
amint esténként szorgosan pergeted
kihajszolt napi bevételed

Néha felmerül
egy réges-régi dal
amilyent az ember
nagyon ritkán hall
Kergetted birtokba vetted
tükröt tart leheletednek
aztán csendben elhal

Szentmárton, 2000 08 10

 

 

Minek a vers

Minek a vers?
Kinek kell jó, vagy
rossz hangulatban született szó,
legyen könnyed dallam, dühödt dráma,
erőltetett mekegés, vagy halkan kígyózó
papírszennyezés.

Mindez kinek használ?
Mint papírrepülő,
az írott szó is elszáll,
s nehezen merül, hajtogatott csónakként
a tudatalattomosban, félig szívott csikként
lebeg a zavarosban.

Mégis kell valami vers,
nyomtatott líra,
kinek könyvbe kötve
másnak újság a forma.

Így mégsem olyan hasztalan,
ha beborítom vele magam.

Ad alatt, pad alatt van egy ház,
benne lakik Miklós,
a hajléktalan

Szentmárton, 2000 12 06

 

 

Száguldás

Csillagok mind állnak
Házak rohannak
Fut az út alattam
Szembe száguldok
Bátran önmagamban

Szentmárton, 2001 01 07

 

 

Beszédes vers

Beszélj,
Beszélgessünk!
Tanuljunk nyelvet,
egymás nyelvét és másokét is.
Bajvívás helyett beszéljük meg,
mi is a baj.
Mi okoz fájdalmat neked,
mi az ami engem zavar.

Beszélj,
Beszélgessünk!
Tanuljunk nyelvet,
egymás nyelvét és másokét is.
Fontos a szó, kötőelem,
mint megannyi csavar. Szavak,
amikből mondatok fűzhetők,
s e láncból híd emelhető
köztem és közöttetek.
Átjárhattok hozzám,
és én is mehetek.
Te érdeklődve
Hallgatsz,
én rád figyelek.
Figyelem
nyit ajtót,
ki és besétáló
tiszta gondolatnak.
Kérlek,
beszélj -
beszélgessünk!
Tanuljunk nyelvet,
egymás nyelvét és másokét is.
Nem is nehéz,
hisz anyánk közös.
A Földanya hordott ki bennünket,
hálátlan testvéreket.
Bábel tornyát fiai építették,
Hiúság, vakhit, temérdek szenny
választott szét,
szakadt darabokra kincsünk, a beszéd.
Az a nyelv, mely nem ismert
idegen szívet,
nem keresi miben vagy más,
de megtalálja a közöset.

Szentmárton, 2001 03 19

 

 

Versfaragvány

Nem iszok nem olvasok
vésővel verset faragok
szókincsem elhagyatott
lakatlan szigeten kamatozott

Bunkómmal agyalom e lényt
eme páratlan költeményt
kalaphoz mintázok fejet
hisz túl szoros csak nem lehet

Szabó sosem szabná szebben
élvezem szemem se rebben
de e-vel elegem lesz
szemtelen eretnek ez

Rímeket rakok rendben
kezemben komoly fejem
fából esztergált henger
hasznos segédletem

le lesz faragva szépen minden
otrombaság durva tévedésem
s marad az igazság meztelen
ezt ünnepélyesen ígérhetem

Bunkóm keményen lecsap
mikor kiáll egy-egy szótag
veretes nyelvem tanulandó
láthatóan Parnasszusra való

Jól érzem a dallamot
fúvom fűzfa sípamot
remek lesz e poéma
bár kritikusom néma

Mint nyitott hordómból borom
szívemből kiömlik dalom
lám született költő vagyok
sohasem leszek epigon

Szentmárton, 2002 04 07

 

 

Kötéltánc

Valami búskomor sötét hangulatban szántom a billentyűk közönyös sorát.

Nem  egyszer  érzem,  szorít  a  szívem,  szándékomtól  eltérően  adom  az  ostobát.

Foszló  kötélen  dzsiggelek  a  szakadék  felett,  repedt  cipőm  talpát  törött  zsilettel  patkolom.

Holdfény nem vakít szemembe, árnyékunk halvány bizonyosság,
 nem vagyok egyedül.

Lent a mélyben,
szélcsend fedte, fagyos sötétben,
magányos koldus hegedül.

Szentmárton, 2002 04 08

 

Ez a vers K.I.-é, és a TI-éd is,
KI nem tartja magát költőnek (?)

 


az oldal még fejlesztés alatt

 

cub1 MIÉRT HAYKOVATS? cubÖNÉLETRAJZ cuBLOGkOLÁS cubNAGYVÁROSI AUTÓZÁScub

cubTALÁLMÁNYOK cub"A VÉLEMÉNY SZABAD"cubILYÉS MÁRTÁRÓLcubFOTÓ GALÉRIAcub

cubKÉPZŐDMŰVEIMcub AZ ORFEÓRÓL cubAKTUÁLIS cub RECEPTEKcub EMLÉK-KÉPEKcub Kapcsolat